Dirtpark Maraton - Komló

Támogatóink:

Szombat délután hárman indultunk Komlóra, hogy részt vegyünk a másnapi Dirtpark Maratonon. Sokórányi autókázás után meg is érkeztünk, majd a reggeli beszerzése és némi kóválygás után elfoglaltuk szállásunkat, egy a környék állapotához képest nagyon kellemes és tágas kollégiumot. Következett az otthonról csapatmunkával hozott spagetti és tartozékainak elkészítése villanyrezsós kivitelben, ami azért eltartott egy darabig. Ettünk, ami belénk fért, és eltettük magunkat másnapra.

 

Másnap reggel időben kivonultunk a helyszínre, ahol csodálkozva vettük tudomásul, hogy a környék eléggé kihalt, igencsak kevés autót és bicajt látni. A szokásos előkészületek, bemelegítés után felálltunk a rajthoz, ahol a rövidtávon mindössze 20-an indultunk. A első 1 km-es aszfaltos fölfelén együtt haladt a boly, majd szép fokozatosan igyekeztünk előbbrehelyezkedni. Terepre kiérve Stipi bekezdett, én meg igyekeztem követni, aminek a következménye az lett, hogy 5 perc múlva, néhány mászás után már senki nem volt látótávolságban mögöttünk. Az emelkedőkön meg-megközelítve, a lefeléken el-elmaradva követtem Stipit, míg a 8-10. km-nél be nem várt. Innen együtt mentünk tovább, váltogatva egymást, előzgetve a középtáv lassabb versenyzőit. A pályára nem volt panasz, hol murvás, hol erdei talajú, rendesen hullámvasutazós, néhány sárfolttal tarkítva az erdős részeken. Több helyen a kaszáló oldalában tekertünk, ami tekintettel a Nap állására 35-39 °C-os hőmérsékletet eredményezett. A vége előtt 10 km-el Stipi ellépett, néha-néha láttam csak felbukkanni a piros-fehér mezt. Az utolsó kilométereken volt minden, tekertünk kaszált mezőn, erdőkivágáson, keresztül, majd beértünk a Dirtparkba, ahol a domboldalban kb. még 1 km-t cikcakkoztunk, ezután leereszkedtünk és következett a célkapu. Egészen az utolsó kanyarig nem hittem el, hogy senki nem fogott be bennünket, így 1 perccel Stipi után gurultam be a célba. Nem sokkal utánunk Andris a Dirtpark egy másik részén bukkant elő. Valahol elkevert a végén, így nem tudott finishelni, visszamenni pedig már nem volt kedve...

Így az eredmény: Stitpi 1:24:47-el 1., én 1:25:49-el 2. Egy kis slagzuhany után megtámadtuk a nevezéskor kapott karkötő bemutatására kiadott grillcsirkét krumplival, rizibizivel, majd vártunk-várakoztunk míg a hosszútávról is beértek a versenyzők.

 

Hazafelé még megmártóztunk a ,,magyar tengerben,, így egészen felfrissítve kocsikáztunk hazáig. Ezúton is köszönet Andrisnak a mindenkori sofőrként végzett áldásos tevékenységéért! Remélem, még sokáig élvezhetjük mellette az utas szerepét!

Laci